Adóhírek

Az OECD statisztikája szerint Magyarországon a bérek átlagos adóterhe 2007-ben (!!!) mintegy 54% volt, amellyel az OECD tagországok között megszereztük a dicsőséget, hogy az első öt helyezett között legyünk. És ez volt 2007-ben! Azóta hányszor hallottuk, hogy az adótörvények változása révén emelkedtek az adóterhek, pláne, ha a jelenlegi „válságos” hónapokra gondolunk. De természetesen meg kell, hogy értsük, hogy mindez csak azért szükséges, hogy az éppen aktuális - üres zsebű vagy éppen csak még nem eléggé tele tárcájú – kormányzat (mindenféle részrehajlástól mentesen) fenn tudja tartani a szükséges szociális rendszert és állam által biztosított szolgáltatásokat. Ezzel a részével még nem is lenne baj, ha az összeg tényleg erre menne. De mindnyájan tudjuk, hogy ez nem teljesen így van. És a legszomorúbb az egészben, hogy amit fizetünk, az sosem elég.

 

Példának okáért lássunk egy közelmúltbeli példát, hogyan lehet bármit rávarrni az adózóra. Vegyük naív adófizetőnket, aki ezekben a nehéz időkben alapít egy kft-t, és mint rendes szabálykövető, úgy gondolja, a leghelyesebb, ha mindent jól bejelent. Utánaolvas hát a mindenféle jónak és szépnek, és rájön, hogy mi is a módja a vállalkozás alapításának. Az adóhatóság felé szépen be kell adnia egy adatbejelentőt, ahol bejelenti többek között az iratőrzés helyét, ha az nem egyezik meg a székhellyel, meg bejelenthet jónéhány egyéb tevékenységi kört a főtevékenységen kívül. No, ha ezzel megvan, jöhet az elektronikus bevallás, de még ezelőtt be kell adni a bevallásért felelős személy adatait, hogy beletegyék az ügyfélkapujába a céget. Adófizetőnk becsülettel kitöltötte a 09T180 nyomtatványt, beirja az adatait és a cég adatait, kinyomtatja a három oldalt, aztán beküldi postán. És várja a választ, mert a negyedéves áfabevallási határidő már a küszöbön, és tudni kellene, lehet-e elektronikusan beküldeni. Aztán egy-két hét múltán kapott egy válaszlevelet, amelyben a következő áll: Hiba a 09T180 bevallásban, a meghatalmazó adatai hiányoznak, és hogy három napja van, hogy rapportra menjen, különben irgumburgum lesz. No akkor ez így érdekes, mert hogy elvileg az a híres-neves AbevJava nem jelzett hibát, és még be is kódolta elektronikus beküldésre. Leleményes adófizetőnk felhívta az adóhatóság kirendeltségét, hogy mi is a helyzet ezzel a hibával. Az adóhatóság képviselője nagyon kedves és megértő volt, de alapvető probléma az volt, hogy az a feltételezés kezdettől fogva fennállt, hogy az adófizetőnk hibázott. A helyzet az volt, hogy az adófizetőnk a három oldal helyett csak kettőt kapott meg, és valahogy belekeveredett az ügybe egy másik ismeretlen, naív adófizető, akit nevezzünk csak XY-nak. Szóval az adósnéni és a naív adófizetőnk között a következő beszélgetés zajlott le:

Adósnéni: ... szóval a probléma az, hogy nincs a 09T180 bevallásban csak az első és a harmadik oldal, de a második, ahol a társaság adatai lennének, hiányzik.

Adófizetőnk: No ez érdekes, mivel még össze is tűztem a bevallást, és akkor még három oldala volt.

Adósnéni: hát azt én nem tudom, én már csak azt tudom, hogy itt két oldal van, illetve van még egy kérelem elektronikus bevallás beadására.

Adófizetőnk: Még egy kéreleeem??? Kinek?

Adósnéni: XY nevére szól, aki ugyanúgy törvényes képviselőként jelentette be magát.

Adófizetőnk: Ki az az XY? Mi az, hogy törvényes képviselő?

Adósnéni: Hát azt maguknak kell tudniuk, kit jelentettek be!

Adófizetőnk: De higyje el, hogy én nem tudom, hogy kiről beszélünk. Nem ismerek semmiféle XY-t, és a céget most alapítottuk 10 napja, és biztos vagyok benne, hogy nem lehetséges XY közreműködése semmilyen formában.

Adósnéni: Erről én nem tudok semmit, és nem is az én feladatom. Azt tudom mondani, ami a rendszerben van. Eszerint neki is kiküldtünk egy felszólítást, mivel nála is hiányzott egy oldal, illetve, hogy nem mutatta be a bizonyítékot, hogy milyen formában lehet belőle törvényes képviselő az Önök cégében.

Adófizetőnk: De már higyje el nekem, hogy az az XY, bárki is legyen, soha nem lehet a törvényes képviselője a mi cégünknek, mivel semmi köze hozzá.

Adósnéni: Ha ezt így gondolják, akkor írjanak egy kérelmet, hogy ezt a nevet ne jegyezzük be a cégre.

Adófizetőnk: Ok. De akkor még mindig fennáll a kérdés, mi legyen azzal a rejtélyes módon eltűnt oldallal.

Adósnéni: A megoldás egyszerű, küldjék be a nyomtatványt mégegyszer minden oldallal, és akkor az lesz az érvényes.

Adófizetőnk: Rendben. Akkor kérelem, hogy senkit ne engedjenek bejegyezni, és formanyomtatvány a három oldallal.

Második nekifutásra újra csak elküldte az adófizetőnk a papírokat, majd erőteljes keresésbe kezdett, ki lehet ez a rejtélyes XY, aki szabotálja már az elején a céget. Nem kellett, csak pár nap, hogy fény derüljön a nagy igazságra. Az történt, hogy hasonlóan kétségbeesve felhívta XY adófizetőnk is a hatóságot, hogy akkor mi is ez a hiba. És akkor valószínűleg lassan derengett, hogy az adóhatóság valamilyen oknál fogva a három oldalt szétszedte, és összekeverte egy hirtelen és tudatlan mozdulattal. Majd mit sem sejtve feldolgozták, és persze, hogy hibás volt és hiányos. És anélkül, hogy megnéznék, ők elkövettek-e hibát, kiküldték a levelet a három napos rapport fenyegetéssel.

És ez akkor kinek a hibája? Még szerencse, hogy hiányzott az oldal, különben elképzelhető, hogy bejegyeznek mást a cég nevére? Szóval akkor folyamatosan ellenőrizni kell a rendszerben, hogy nincs-e valaki bejegyezve az adóhatóságnál a cégnév alatt, mert lehet, h valaki törvényes képviselő lett a tudtunk nélkül? Mennyire lehet hatékony az adóhatóság kontrollrendszere? Van-e valaki egyáltalán, aki teszteli ezt? Hova fordulhat a szerencsétlen adózó, aki önhibáján kívül esik az adóhatóság hibája miatt bajba? Hol van kifüggesztve az adóhatóság panaszkönyve, és lehet-e bele félelem nélkül bejegyzést tenni?

 

Számomra csak egy fontos dolog van ebben a szituációban: az a bizonyos „élni, és élni hagyni!” rendszer. Legyek én bármely országnak a szülötte, nem gondolom, hogy a hely, ahol születtem, meg kell, hogy határozza a helyet, ahová minden megkeresett pénzemet be kell, hogy fizessem. Legyen hát jogom eldönteni, hogy hol akarok élni, és legfőképp, hogy ahol élek, oda fizethessem az adót, amelyet elvileg ellenszolgáltatás nélkül, de mégis valamely állami szolgáltatásért cserébe vonnak le tőlünk. Élni, és élni hagyni. Hogy hadd szóljon az életem az életről, dolgokról, amit csinálni szeretnék, hogy élvezetessé tegyem ezt a rövid időt. Félreértés ne essék, nem a szabályok szükségtelenségéről beszélek, szabályokra igenis szükség van, de nem kell, hogy kitöltse életünket, és a fejünkre nőjjenek. Hogy egy napon azon kapjuk magunkat, hogy a mindennapok túlszabályozottságában képtelenek vagyunk saját életünket élni, ahol az élet egy túlélőshow-vá válik, és elfelejtünk nevetni, és jól érezni magunkat, és ahol csak a panasz, a keserűség, a reménytelenség és az kilátástalanság marad beszédtéma.